A csipkerózsa:

A csipke, vagyis a csipkerózsa, egy másfél-két méter magasra is megnövő, bokor jellegű növény. Jellegzetességei az erős, horgas tüskék és az élesen fűrészes levelek. Szinte mindenütt megtalálható, utak mentén, bokros területeken, erdőszéleken is gyakran találkozhatunk vele.

Felhasználás:

Termése a jól ismert csipkebogyó, amelyet érett állapotban gyűjtenek. A hagyományos felhasználásban a csipkebogyót kimagozva és szárítva használták fel. A népi gyakorlat szerint értékes anyagokat tartalmaz, többek között gyümölcssavakat, pektint, cseranyagokat, valamint jelentős mennyiségű C-vitamint. A magjában zsíros olaj is található.

A csipkebogyót régen sokféleképpen használták fel a háznál. Készítettek belőle teát, lekvárt, bort, likőrt, sőt pálinkát is. Nagymamáink jól ismerték, és sok háznál a kamra polcán is ott volt a csipkebogyóból készült finomság vagy házi készítmény.

A népi hagyomány szerint a csipkebogyót elsősorban a vese és a hólyag működésének támogatására, valamint vízhajtó teakeverékek részeként alkalmazták. Gyakran került petrezselyemmel és csalánnal egy teába, így vízhajtó, vesetisztító hatása jóval erősebb. Egy régi házi keverék szerint petrezselyem, csalán és csipkerózsa egyforma arányban került a forrázatba, majd naponta több csészével ittak belőle.

A csipkebogyó magjának nagyon jó hatása van a szív és érrendszerre, keringés javítására is. Érdekes, hogy itthon a boltokban csak csipkehúst lehet kapni..

Gyűjtése:

A csipkebogyó gyűjtése nem egyszerű, mert a bokor erősen szúr. Éppen ezért jó erős kesztyű kell hozzá. Sokan úgy tartják, hogy az első dér után könnyebb szedni, és a bogyó is zamatosabb lesz. A begyűjtött termést aztán meg lehet szárítani, vagy feldolgozni lekvárnak, bornak, szörpnek.

A csipkebogyó tehát nemcsak szép őszi-téli termés, hanem a régi paraszti konyha és a házi praktikák egyik megbecsült alapanyaga is volt. Érdemes ma is helyet adni neki a kamrában, akár teaként, akár lekvárként, akár egy hagyományos, házi készítmény formájában.

Fontos megjegyzés:
A csipkebogyó hagyományos felhasználása régóta ismert, de komolyabb panaszok, vese- vagy epeproblémák esetén mindig érdemes szakember véleményét is kikérni.

┌──────────────────────────────────────┐

A cikk szerzője

Kovács Sándor – természetgyógyász, fitoterapeuta

Több mint 35 éve foglalkozom gyógynövényekkel és természetes gyógymódokkal.
Írásaim célja, hogy közérthetően mutassák be a gyógynövények hatásait és felhasználását.