Nagymama és a csukamájolaj
Egy alkalommal megint átmentem nagymamámhoz, hogy megtapossam a hátát, ahogy gyerekkoromban sokszor tettem. Mire odaértem, már a kezében volt egy kis üveg, benne valamilyen sárgás folyadékkal.
Megkérdeztem tőle:
– Mi van a kezedben?
Ő nyugodtan csak ennyit mondott:
– Orvosság. Nagyon finom, kóstold csak meg!
Én pedig, mit sem sejtve, kivettem a kezéből az üveget, és jól meghúztam.
Na, amit utána éreztem, az nem volt emberi.
Rohantam ki az udvarra, köpködtem, öklendeztem, fújtam az orromat, minden bajom volt. Olyan borzasztó íze volt, hogy azt az ember egy életre megjegyzi.
Nagymamám közben csak nevetett. De nem kicsit – telitorokból nevetett rajtam.
Amikor végre magamhoz tértem, elmondta, hogy ez bizony csukamájolaj volt.
Mesélte, hogy az ő gyerekkorukban ez szinte kötelező volt. Nyolcan voltak testvérek, és minden gyereknek minden héten meg kellett ennie egy teáskanállal. Nem volt vita, nem volt alkudozás – ez akkoriban természetes volt.
Az üveg ott állt náluk az ablakban, és mindenki sorban kapta a maga adagját.
Én pedig egyetlen húzásra majdnem megittam az egészet.
Később persze megtudtam, hogy a csukamájolajnak komoly oka volt.
Tele van D-vitaminnal, amit ma sokan a napfény vitaminjának hívnak. Régen különösen fontos volt, mert segített a csontok fejlődésében, a csontok erősítésében, a csontritkulás megelőzésében, és sok bőrproblémára is használták.
Ma már tudjuk, hogy a benne lévő vitaminok és zsírsavak segítik a sejtek megújulását, és erősítik a szervezetet.
De azt az ízt… Azt az ízt az ember egy életre megjegyzi. Bél immunitás erősítése itt olvasd
Az immunerősítés a mindennapi étkezésben kezdődik, olvasd
© Kovács Sándor – Gyógyforrás Természetgyógyászat
A történet saját emlékeken alapul.
A szöveg szerkesztése mesterséges intelligencia segítségével készült.
A tartalom engedély nélküli másolása tilos.
Minden jog fenntartva.